Címlapon

06_thought.com.jpg
Forrás: ITB
Sokszor csak a kontextuson múlik

Mi a különbség a kartell és az együttműködés között?

Több, IT-vonzatú kartellügy váltott ki nagy visszhangot a 2000-es évek elején, később számos politikai karrier tört derékba miattuk. A piac szereplői most is látnak versenytorzító magatartást, főleg az árképzés és a pályázatok környékén. Végül is, hol a határ a szakmai együttműködés és a kartell között?
Magas szintű szakértők segítenek eligazodni a kérdésben.

2004 elején az egyik nagy erőmű egyfordulós, meghívásos versenyt írt ki meglévő, bevezetett ERP-moduljainak felülvizsgálatára, a verzióváltásra, tanácsadói és projektvezetői feladatok elvégzésére. A meghívásos pályázatra a hazai piac vezetői is jelentkeztek, akik viszont már előre eldöntötték a pályázat sorsát. Ahogy a GVH későbbi vizsgálódása kiderítette, főleg emailben folyt a kommunikáció, vagyis az egyeztetés. A hivatal az egyik levélben erre a félreérthetetlen információra bukkant: „A projekt normál áron 200-250 millióból is megcsinálható. A szerződéses ár 360 millió körül van, ami elég jelentős extraprofit…” A tenderen győztes az egyik piacvezető lett, 365 millió forintért vállalta a feladatot.

Tehát az egyeztetés 46 százalékos emelkedést okozott a végső, elfogadott árban. Hogy végül a kartellre hogyan jött rá a GVH, azt csak találgatni tudjuk, de a nemzetközi szakirodalom szerint az esetek 15 százalékát deríti fel a hatóság, ennyi valóban csak a jéghegy csúcsa. Az ügy végül a két, kartellezésben bűnösnek talált vállalat „ejnye-bejnye” jellegű bírságolásával ért véget, a cégeknek csupán a versenyfelügyeleti bírságot, cégenként 14,6–14,6 millió forintot kellett megfizetniük. Azért csak ennyit, mert az ügy feltárásában mind a két vállalat együttműködött.

Nem ez volt a két cég első és utolsó együttműködése, egy nyugat-magyarországi önkormányzat később érvénytelennek nyilvánított pályázatán is egyeztettek, ahogy egyetemek kapcsán volt problémájuk. Az ügynek nem várt politikai következményei is voltak: a kartellek idején az egyik piacvezető vezérét később egyéves szakértői kormányába hívta meg gazdasági miniszternek az akkori miniszterelnök. Noha maga az ügyvezető nagy valószínűséggel nem volt aktív részese a piaci versenyt rontó megállapodásoknak, a sajtó pillanatok alatt ízekre szedte őt, felrótta kartellezős múltját, így nem maradt más választása, mint hogy lemondjon jelöltségéről, még mielőtt bármilyen bizottság meghallgatta volna.


Az IT-cégekkel kapcsolatos kartellügyek 2002-2003-ra voltak jellemzőek, ezután megszűntek: lehet, a vállalatok egy része ügyesebben csinálja, mások meg rájöttek, hogy jobb tisztességesen működni.

 

Azért van gond az IT-piacon

Többen jelezték a cégvezetőkkel folytatott beszélgetés során – konkrétumok nélkül –, hogy látnak és tapasztalnak a piacon versenyt torzító megállapodásokat, tipikusan a nagy állami beszerzések körül, de előfordult a nagy privát cégeknél is. Forrásaink az IT-területen piacfelosztásról nem hallottak, az árkartell és a pályázati megegyezés már jellemzőbb. Konkrét esetet még névtelenül sem említettek…

Egy speciálisabb területen tevékenykedő cégvezető arról panaszkodott, hogy ahhoz, hogy egy adott területen állami szervezeteknek megoldást értékesítsen, egy tanúsítványra van szüksége, amelynek nagyon magas a költsége. Mivel az állami szereplők más beszállítót preferálnak ezen a piacon, elképzelhető, hogy ezt a tanúsítványt nem újítják meg, mert nem látják piaci megtérülését. Ezt ő piactorzító gyakorlatnak élte meg.

Egy harmadik üzleti vezető szerint az IT-szektorban nem a kartell, inkább a korrupció jellemző. Ez alatt például személyre szabott pályázati kiírásokat értett, vagy amikor egy adott területen egy adott céget preferálnak az állami megrendelők. Az sem komfortos számára, amikor a közbeszerzési eljárás miatt kiírt pályázatra csak egy cég tudja teljesíteni a feltételeket, mégis két másik kényszerül formai szempontból pályázatot benyújtani – de ez nem kartell. (Lásd a „Kőkemény kartellek” keretet!)

Kőkemény kartellek

Árkartell: A versenytársak megállapodnak abban, hogy az adott terméket milyen áron fogják értékesíteni, vagy megegyeznek egy minimumárban. Megállapodhatnak az engedmények mértékéről vagy mellőzéséről, vagy éppen egy költség egységes továbbhárításáról is. Sőt, az is árkartellnek számít, ha egyeztetnek egymással az árak kiszámításának módjáról, az áremelés mértékéről vagy időpontjáról ahelyett, hogy azt egymástól függetlenül határoznák meg.

Piacfelosztás: ha a versenytársak előre felosztják egymás között, hogy melyik vállalkozás, milyen fogyasztói körnek és/vagy milyen földrajzi területen és/vagy milyen terméket fog értékesíteni. Megállapodnak abban, hogy e körben nem versenyeznek egymással.

Korlátozások: kartell az értékesítési feltételekről (például fizetési mód vagy határidő, kiegészítő szolgáltatás) való megállapodás is. Valamint az is annak számít, ha a versenytársak megegyeznek, hogy korlátozzák, egy adott termékből mennyit gyártanak, adnak el a piacon.

Összejátszás: ha a pályázók a versenytárgyalások előtt egyeztetik egymással az ajánlataikat, megbeszélik, ki és hova nyújt, vagy nem nyújt be ajánlatot, előre meghatározzák a tendernyertest, illetve a támogatásért nyújtott kompenzációkat.

Háromszög-kartell: a most divatos háromszög kartell sem törvényes lehetőség: ilyenkor a felek nem egymással közvetlenül egyeztetnek, hanem egy mindenki egy például egy tanácsadó cégnek mondja el az információkat, ez a harmadik fél közvetít közöttük.

(Forrás: kartell.ghv.hu és a szerző)

Olyannal is beszéltünk, aki sem távolról, sem közelről nem látott kartellgyanús eseteket, szerinte a piaci verseny kellően erős a saját szakterületén. Egy másik vezető azt hangsúlyozta, bár tudja, hogy a szabályok nem engedik, mégis szükséges lenne a versenytársakkal egy minimális árszintben megegyezniük, mert az ügyfelekre hajtó garázscégek kínálta áron magas minőséget nem lehet szolgáltatni, tevékenységük csupán arra jó, hogy a minőségi vállalatokat ellehetetlenítsék.

 

Így derülnek ki az ügyek

A GVH évente 5-8 ügyet indít és időbeli fáziseltéréssel ugyanennyit zár is. A bírságok éves szinten átlagosan 4-5 milliárd forintot tesznek ki. Noha vannak közgazdasági módszerek, amelyekkel képesek elemezni egy adott piacot és rájönni, ha gyanús, piactorzító tevékenység folyik abban a szektorban, a hatóság hasonló elemzések alapján nem indíthatnak vizsgálatot, konkrét bizonyítékra van szükségük. A világon egyedül a GVH üzemeltet weboldalán egy anonim „csevegő” csatornát, egy teljesen zárt rendszert, ahová bárki bejelentkezhet, ahol azt és  annyit árul el magáról és az ügyről, amennyit szeretne. Ha úgy dönt, felfedheti magát, így (angol szóval) „whistleblower”, (sípfújó, futballbíró – a szerk.) lesz belőle. A bejelentések egy része ezen az anonim chaten érkezik a hatósághoz.

Másik jellemző eset, hogy engedékenységi kérelemmel fordul egy vállalat a hatósághoz – jellemzően tulajdonos-, ügyvezető-váltáskor vagy auditkor derül fény a versenysértő magatartásra – érhető módon az új vezető nem kívánja magára vállalni ezeket a terheket. Az engedékenységi kérelem nagy előnye, hogy ha elsőként jelentkezik a vállalat, akkor mentesül a büntetés alól, ha második, harmadikként, akkor a büntetés felét elengedheti a hatóság.

Krénusz Ákos, KPMG
Krénusz Ákos, KPMG
Krénusz Ákos,
a KPMG Legal Tóásó Ügyvédi Iroda senior munkatársának tapasztalata szerint a hajnali rajtaütésekre a hatóságok manapság már több vizsgálóval mennek ki, akik azon nyomban birtokba veszik a vállalati hálózatot, a szerverekről, emailekről, dokumentumokról azonnal másolatot készítenek. Ezek majd bizonyítékul szolgálhatnak a későbbi eljárás során. Kartell esetén általában nem készül aláírt szerződés a felek között, a szóbeli megállapodás a jellemző. A vállalati levelezésben azonban a megállapodásról folyhat a kommunikáció – a ravaszabbak egy erre dedikált szervert és email-címeket állítanak fel, ahogy az az orvosi eszközök beszerzése kapcsán alakult kartell esetében is történt.

 

Független cégek kartellezhetnek

Egy vállalat magatartását csakis az adott konkrét eljárásban lehet értékelni, általános szempontokat és megközelítéseket a Gazdasági Versenyhivatal elnöke, Juhász Miklós szolgáltatott lapunknak. Minden olyan, vállalkozások közötti magatartás, egyeztetés, amely a gazdasági verseny megakadályozását, korlátozását vagy torzítását célozza, vagy ilyen hatást fejthet, illetve fejt ki, az nagy valószínűséggel kartell. Az elnök hangsúlyozta, hogy kizárólag független vállalkozások esetében beszélhetünk kartellről. Ha több vállalat egy tulajdonos kezében összpontosul, a tulajdonosnak joga van az egységes stratégia és szemlélet szerint koordinálni cégeit.

Juhász Miklós, GVH
Juhász Miklós, GVH
Ugyancsak fontos meghatározni, hogy milyen piacot néz a hivatal, amikor egy-egy ügyben vizsgálódik: egy kisvárosban működő zöldségboltok feltételezett versenykorlátozó magatartása esetén például lokális piacról van szó, míg mondjuk a zöldség-nagykereskedők esetében már regionális vagy országos piacról lehet szó. A vizsgálatban érintett vállalkozások piaci részesedését is szem előtt tartják, mert ha az nem éri el az adott piacon a 10 százalékot, akkor nem lehet versenytorzító magatartásról beszélni.

 

Van, amit lehet

A GVH elnöke szerint az együttműködés megengedett formája, amikor szakmai szervezetek keretén belül találkoznak a különböző vállalatok képviselői, és megbeszélik közös problémáikat. Ezek a szakmai szervezetek a tiltott együttműködés melegágyai, ezért fokozottan oda kell figyelni, milyen információkat osztunk meg a szervezeten belül. Ha a szakmai találkozásokat arra használják a vállalatok, hogy érzékeny, stratégiai információkat cseréljenek ki egymással (például jövőbeni piaci magatartásukról, árképzésükről, stb.), akkor az már a versenyt torzítja, és ez tiltott magatartás.

Ugyancsak általános jó tanácsként elmondható, hogy a különböző szakmai szövetségek nem szabhatnak meg minimális vagy bármilyen, referenciaként használható árat, de ilyen ajánlásokat sem tehetnek közzé, oszthatnak meg a tagok között. Ezek ugyanis orientációs pontot szolgáltatnak a piaci szereplőknek, ami rontja a versenyt.

A mezőgazdaságban, ahol kevésbé tervezhetők a vállalati bevételek az időjárási kitettség miatt, az agrárminiszter szakpolitikai megfontolásból, alapvetően a kistermelők védelme érdekében, mentesítheti a piaci szereplőket a versenytörvény kartellre vonatkozó szabályainak hatálya alól. (Emlékezetes az a 2012-es eset, amikor a dinnye 99 Ft/kg-os értékesítési árában „egyeztek meg” az áruházláncok és a termelő gazdák, a GVH vizsgálódott is az ügyben).

 

Konzorcium, de nem egyenlő felek között

Pályázatok kiírásakor alakulhatnak konzorciumok, hiszen sok esetben a kiírás feltételeit egy vállalat önmagában nem tudja teljesíteni, ilyenkor alvállalkozó bevonása lehet indokolt. A konzorciumok tagjai egyeztethetnek egymással, mert egy közös ajánlatot kell tenniük – ebben az esetben szabad egyeztetni, kicserélni a stratégiai információkat.

Ez a viselkedés akkor kifogásolható, ha az ajánlatnak mindkét szereplő önállóan is képes lenne megfelelni, a feladatot egyedül is el tudná végezni. Jogsértő lehet, hogy mind a két cég úgy ad ajánlatot, hogy a másikat alvállalkozóként nevesíti, így biztosítva, hogy mindketten nyernek. Erre épp az IT-területről hozott példát az GVH elnöke: 2006-ban három, vezető megoldásszállító cég hasonlóan lépett kartellre, amikor bankos és közlekedésfejlesztéssel kapcsolatos pályázatokon egymás alvállalkozóiként léptek fel.

Egyáltalán nem megengedettek a kőkemény kartell esetei, legyen az piacfelosztás, árrögzítés – közbeszerzési eljárás keretében is –, vagy kibocsátás korlátozása. Ezek súlyos piactorzító megállapodások, amit nem tolerál a versenyhivatal. (Lásd a „Kőkemény kartellek” keretet!)


A szürke zóna

Kevésbé egyértelmű formája a kartellnek az összehangolt piaci magatartás: a versenytársak ugyan nem állapodnak meg egymással, de a gyakorlatban az együttműködésük már tudatosan kiküszöböli a versenyt. Az megengedett, ha a piaci résztvevők valamely külső, piaci racionalitásból eredően követik egymás magatartását – egy adott pontig természetes is. De itt már nagyon könnyű átlépni a kartell határát. A GVH a bankok esetében fedezett fel egy ilyen kartellt, amikor a nagy kereskedelmi bankok a hitelek végtörlesztésével kapcsolatban információkat cseréltek ki egymással, érzékeny adatokat osztottak meg egymással, és ennek tükrében alakították ki saját piaci magatartásukat, és korlátozták a devizahitel kiváltására alkalmas hiteleik nyújtását. A nagy vihart kavart történet végén a hivatal 5 milliárd forintos bírságot állapított meg.

Krénusz Ákos szerint már az is versenyjogi szabályok megszegésének számít, ha egyedi, üzleti titkoknak minősülő, stratégiai adatokat osztanak meg egymással a vállalkozások: ez az információs kartell. A piacon megmutatkozó gyakorlati következmények nélkül az ehhez hasonló esetek döntő többsége rejtve marad. Ha egy szakmai találkozón a beszélgetőpartnerek egyike megemlíti a megállapodás lehetőségét vagy stratégiai, szenzitív információkat oszt meg, az is büntethető, aki viselkedésével (feláll és kivonul) vagy szóban (határozottan tiltakozik) nem jelzi, hogy ezzel nem ért egyet. Kis leegyszerűsítéssel azt mondhatjuk, a hallgatás itt valóban beleegyezést jelent.

Versenyjogi aggályokat vetnek fel az ár-összehasonlító portálok is: ha mindenki lát minden árat, az az egységesítés felé terelheti a piacot. A GVH alapvetően a fogyasztóvédelmi aspektust vizsgálja: az árak legyenek valósak, hogy a fogyasztók korrekt döntést tudjanak hozni. A soktermékes piacokon a versenyjogi aggályokat csökkentheti az oldalak segítségével elért fogyasztói haszon: az alacsony keresési költség és könnyebb tájékozódás.

„Akkor viselkedik helyesen egy piaci szereplő, ha egy kartellegyeztetési szituációban határozottan elhatárolódik a megbeszéltektől, és ezt a többi résztvevő tudomására is hozza”, tanácsolja Juhász Miklós. Egyértelműen és világosan kell jelezni, hogy a felvetett piactorzító együttműködésnek nem kívánunk részesei lenni. Ha pusztán hallgat, akkor is részesévé válhat a kartellnek, ha az egyeztetést és a hallgatólagos beleegyezését nem követi konkrét cselekedet, mert a magatartása akaraterősítő lehet, azt a látszatot kelti, hogy ő is benne van a dologban. A GVH azt javasolja, hogy bármely kartellgyanú esetén azonnal forduljunk hozzájuk, mert így lehet mentesülni egy későbbi versenyfelügyeleti eljárás alapján kiszabott bírságtól.


IT-cégeket érintő fogyasztóvédelmi ügyek 2018–2019.

Döntés dátuma

Ügy indítása

Érintett cégek

Vizsgált probléma

Kiszabott büntetés
(MFt)

2018

2016

Apple

Wi-fi asszisztens által generált mobiladat-forgalom

100

2018

2016

Google

Adatkezelés, információszolgáltatás

0 kötelezettséget vállalt a cég

2018

2016

Airbnb

Díjakkal kapcsolatos félretájékoztatás

0 kötelezettséget vállalt a cég

2019

2016

Facebook

ingyenes szolgáltatásért adattal fizetünk

1200

2019

2017

Paypal

árfolyam átváltás

0 kötelezettséget vállalt a cég

Forrás: ITB gyűjtés