Road

34_1.jpg
Forrás: ITB
Kötelező elektronikus fizetés

Egyszerűbb, mint gondolnák

Jövő január 1-től az online pénztárgéppel rendelkező kereskedőknek kötelező lesz elektronikus fizetési lehetőséget is biztosítaniuk. Az érintettek többsége számára ez minden bizonnyal a bankkártyás fizetés megvalósítását jelenti, ami messze nem olyan bonyolult és költséges, mint sokan hinnék.

Számítások szerint mintegy 60 ezer olyan kereskedő és szolgáltató van az országban, amely ilyen vagy olyan okokból még nem tette lehetővé vásárlói számára, hogy bankkártyával fizessenek. Az jó kérdés, hogy miért vártak vele eddig. Az MNB adatai szerint 2020 első negyedévében a kártyás vásárlások száma 13, értéke pedig 23 százalékos emelkedést mutatott 2019 első negyedévéhez képest, miközben már 9,6 millió bankkártya van forgalomban. A különféle felmérések is egyöntetűen azt mutatják, hogy a kártyás vásárlók többet költenek, mint akik készpénzzel fizetnek. A legtöbbször felhozott ellenérvek – miszerint a kártyás fizetés a költségei miatt nem éri meg a kereskedőnek, illetve bonyolult a rendszer telepítése és üzemeltetése – már évekkel ezelőtt sem állták meg a helyüket, mostanra pedig végképp megcáfolhatóak.

 

Élet a bankokon túl

A bankkártyás vásárlás végső soron valóban bonyolult tranzakciók sorozatát jelenti, de ezzel a kiskereskedőnek semmi dolga nincs – mondja Bakonyi András, a POS-terminálokat gyártó és forgalmazó Ingenico Group Magyarországért felelős értékesítési igazgatója. (Lásd a „Néhány másodperc, sok szereplő” keretet!) Az elektronikus fizetést bevállalni akaró (kénytelen) kereskedőnek csupán a kártyaelfogadóval kell kapcsolatba kerülnie. Az biztosítja számára a POS-terminált, beüzemeli azt, majd innentől kezdve intézi a kártyás tranzakciókkal kapcsolatos összes feladatot, szerény jutalékért cserébe.

A kártyaelfogadó szolgáltatók hagyományosan a bankok voltak. A bankok mellett ugyanakkor az utóbbi időben megjelentek a kimondottan a kártyaelfogadásra specializálódott pénzügyi szolgáltatók (mint a magyar Fizetési Pont vagy a brit hátterű Sumup, hogy csak kettőt említsünk), és más társaságok is (például a Vodafone) beléptek erre a piacra.

A nemzetközi trend abba az irányba mutat, hogy a bankok helyét nemzetközi – több országra kiterjedő –, kártyaelfogadásra specializálódott cégek veszik át, mivel a méretgazdaságosságot így könnyebb fenntartani, mondja Bakonyi András. Ebben a szolgáltatási szegmensben kicsi az árrés (az árakról később még lesz szó), miközben sok a járulékos feladat, mint például a szolgáltatás értékesítése, a terminálok beszerzése, telepítése, javítása, cseréje, visszaszállítása. Az erre szakosodott szolgáltatók viszont nem „melléküzemágként” foglalkoznak a kártyaelfogadással, ezért – elméletileg és általánosságban – nagyobb figyelmet tudnak szentelni ügyfeleiknek.

 

Oly nehéz a választás

Mi alapján válasszon hát kártyaelfogadási szolgáltatót egy, az elektronikus fizetéssel most ismerkedő vállalkozás? Elsőként mindenki úgyis a költségekre kíváncsi. A kereskedő szempontjából ennek két összetevője van: az egyik a már említett elfogadói jutalék, a másik a terminál ára vagy havi bérleti díja. Ami az előbbit illeti, sokak fejében még a sok évvel ezelőtti 3-5 százalékok járnak, miközben gyakorlatilag mindenhol legfeljebb 1,5-2 százalék között jár ez a díj, de bőven lehet találni 1 százalékos ajánlatot is, oszlat el egy tévképzetet Bakonyi András. Ennek egyébként csak egy része marad az elfogadónál, a kártyabirtokos bankja és a kereskedő bankja közötti jutalék (úgynevezett interchange díj) ugyanis elvisz 0,2-0,3 százalékot. A terminál ára, havi díja pedig nagymértékben függ attól, hogy mennyire sokat tudó készüléket választ az ügyfél.

Néhány másodperc, sok szereplő

Pár másodperc alatt lezajlik egy bankkártyás fizetés, de számos szereplő működik közre. Ott van a kártyabirtokos (a vevő); a kibocsátó bank, amelyik a vevő kártyáját kiállította; a kereskedő, akinél a vásárlás történik; a kártyaelfogadó, vagyis egy olyan szolgáltató, amely összekapcsolja a kereskedőt a kártyatársasággal; és végül maga a kártyatársaság (MasterCard, VISA, American Express), amely szabályozza az egész rendszer működését és biztosítja az elszámolást a bankok között.

A fizetés során a POS-terminál kiolvassa a kártya adatait, majd biztonságos csatornán továbbítja a kártyaelfogadónak. Utóbbi kérelmet nyújt be a kártyatársaság felé, hogy az szerezze meg az engedélyt a bankkártyát kibocsátó szolgáltatótól. A kártyatársaság benyújtja a tranzakciót a kibocsátónak, az (jó esetben) engedélyezi a tranzakciót, és a választ visszaküldi a kereskedőnek. Megtörténik a vásárlás, a kártyaelfogadó pedig a jutalék levonása után a vásárlás ellenértékét átutalja a kereskedő bankszámlájára.

Igazából a nehézség abban van, hogy az egyes szolgáltatók ajánlatait csak külön érdeklődés után lehet összehasonlítani, nincs elérhető, részletes árlista, és a tényleges költség függ a kereskedő által generált kártyás forgalomtól. Előfordul, hogy az elfogadó előír egy minimális kártyás forgalmat; esetleg nagyobb forgalom felett részben elengedi a jutalékot, vagy ingyen biztosítja a terminált. Ha bankkal szerződik az ügyfél, nem kötelező ott bankszámlát nyitnia. Viszont ezen a téren az OTP előnye lehet, hogy messze ez a társaság bocsátotta ki a legtöbb hazai bankkártyát: ha OTP-s kereskedőnél OTP-s kártyával fizetnek, „házon belül” marad a bankközi jutalék és a kártyatársasági költségek jelentős része is, és ezt a szolgáltatási díjban is meg lehet jeleníteni.

Érdemes azt is megnézni, hogy az elfogadó mikor utalja a pénzt a kereskedő számlájára: a külföldi szolgáltatóknál ez néhány napba is beletelhet, illetve milyen szolgáltatásokat kínál még az elfogadó. Lényeges még az ügyfélszolgálat elérhetősége, gyorsasága, nyelvtudása és megbízhatósága is.

Fontos lehet az is, milyen terminált tud biztosítani a szolgáltató. Aki eddig biztosította a kártyás fizetést, valószínűleg megelégszik a legegyszerűbb modellekkel. Ezeket szoftverekkel előre telepítve, beállítva kapja az ügyfél, így gyakorlatilag csak be kell kapcsolni. (Érdemes lehet megfontolni a pénztárgép és a terminál integrálását, hogy ne kelljen az utóbbiba minden egyes alkalommal beütni az összeget.) Ugyanakkor a funkcionalitásban a felső határ szinte a csillagos ég – ez már attól függ, hogy a szolgáltató milyen szoftvereket fejleszt a termináljaihoz. Szóba jöhet a vásárlói hűségkártyák kezelése vagy a QR-kód megjelenítése telefonos fizetéshez. Bizonyos terminálok alkalmasak mobiltelefonok feltöltésére vagy csekkbefizetésre is – ezek az alkalmazások bevételt termelnek a kereskedőnek.